Szolidaritás a közösségért

Pénteken ismét építő közösségben jártam. Olyan helyen, ahol beérni látszik a közös erőfeszítéseink gyümölcse, olyan helyen, ahol terv, tett és érdek találkozik. Székelykeresztúron voltunk újonnan hőszigetelt tömbházat avatni. Szívesen tettem eleget a meghívásnak, hiszen magam láthattam, amint siker koronázza terveinket. Sokan csodálkoztak is, hogy miért kell választási kampányban választókerületen kívüli kiszállást tenni, de ahogyan korábban, most is a hasonló sikerek motiválják további munkámat.

Összefogott Keresztúron a lakóközösség, az önkormányzat és egy lelkes magyarországi vállalkozó és megmutatták, hogyan lesz eredményes a közös munka: az idősek lakta tömbházban sikerült kicserélni a nyílászárókat, a teljes külső és belső szigetelést, újjá varázsolni a „betonskatulyát”. Először fordult elő, hogy vállalkozó finanszírozta a lakók önrészét, példát mutatva társadalmi szolidaritásból.

Ezek után Székelykeresztúron minden lehetségesnek tűnt és hiszem, hogy a többi terv is valóra fog válni, hiszen az első biztató jelet mindannyian láthattuk. Biztosan lesz tehát sportcsarnok, ahogyan megálmodták, sikerül leküzdeni a jogi herce-hurcát és modern művelődési központot hoznak létre a volt városi mozi épületében, épülnek majd lakások a fiataloknak, a város iskolája pedig összegyűjti a környék diákjait, akik korszerű körülmények között fognak tanulni.

Aki látja, hogy vannak megvalósításaink Székelykeresztóron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben vagy éppen Déván, az tudja, hogy folytatni is fogjuk ezeket.

Aki érzi, hogy előremozdultak közös dolgaink, az tudja, hogy nem magától történt mindez.

Aki pedig tudja, mindezeket, az tenni fog róla.

November 30-áig már csak három hét maradt hátra.